Tegyük fel, százezer ember játszik a lottón. De egy különös véletlen folytán mindegyik ugyanazzal a számmal játszik. Kihúzzák a számokat és közlik, senki nem nyert semmit. Elmondhatják-e a játékosok, hogy pechesek?
Az eset megismétlődik, de most mindenkinek öt találata van, kivéve egy valakit, aki más számokat játszott meg. Egy szerencsétlenünk már van, de a többi 99 999 szerencsés-e? És ha mindenki nyer kivétel nélkül, akkor mindenki szerencsés?
A kérdés arra vonatkozik, a szerencse csak az azon kívül rekedt(ek) vonatkozásában, vagy a szerencsétlenség lehetőségének tükrében értelmezhető? A szerencse feltételez egy, a normális esettől eltérő, metafizikai többletet, mint ahogy a szerencsétlenség is egyfajta negatív kiválasztottságot (egy személyre szabott büntetést) sejtet. Lehet, de nehéz közel hétmilliárd ember mellett azt mondani, mekkora szerencse, hogy megszülettem, holott a mélyben ott van ennek a dolognak az abszurd véletlen-érzete. Aztán egy zsúfolt metróban jó eséllyel hamar széthull ez az érzés. De mennyivel lenne szívósabb ez az érzés, ha látnánk a megszületetteknél is több hogyismondjákokat, akik nem születtek meg? Bizonyos esetekben, élethelyzetekben akár őket tartanánk a szerencsésebbeknek. Hogy „ők” hasonlóképpen éreznek-e néha irányunkban, ki tudja.
Specializálódhat-e a szerencse egy valamire, másra pedig nem? Valaki folyamatosan ötösöket nyer a lottón, de folyton rákakilnak a madarak (talán nem véletlenül...), előtte fogy el a kenyér, csukódik be a villamos ajtaja, feltételezheti, csak egy speciális szerencse-pályája van.
És mi van az olyan típusú szerencsével, amikor nem is tudunk róla: az utcán sétálva, újságot olvasva átlépünk egy nyitott kanálislyukat és közben azon bosszankodunk, mennyire szerencsétlenek vagyunk, hogy nem nyertünk a lottón.
 |
| Szerencsemadár / papagájjegyek Némi készpénzért és késztetésre kihúzza az előre, többnyire kedvezőre megírt sorsodat. |
Meggyőződésem, hogy a szerencse nem egy jelenség, hanem pusztán egy fogalmi játékszer, amellyel varázslatosabbá tehetjük a hétköznapjainkat, éreztethetjük magunkat a sors keze által kiválasztottnak vagy büntetés alatt állónak. Nem tekinthető szerencsétlennek az az üstökös, amelyik belecsapódik a Napba. És az az ember se peches, aki alatt leszakad egy függőhíd. Arra az emberre inkább igaz az, hogy ő (volt) az az ember, aki alatt leszakadt a függőhíd. Persze, ha isteni akarat miatt zuhant a mélybe,vagy nyert a lottón az emberünk, az más. De erről nem szoktunk tájékoztatást kapni.
Még egy gondolat. Néha azért gyanúsan és feltűnően ismétlődnek „szerencsés” és „peches” helyzetek. Erre azt mondom, mindenkivel azonos arányban (a mennyiség különbözhet) történnek furcsa dolgok. De e dolgok következménye viszont különböző: hogy a lottózóban egy papírra úgy teszed az ikszeket a számokra, mint ahogy egy pár nap után azokat kihúzzák, ugyanaz a rendkívüli esemény, mint amikor e számsor összege épp kiadja a zsebedben lévő aprópénz összegét. Ez utóbbi viszont következmény nélküli. E rendkívüli dolgoknak a következményén van a hangsúly, és ez adja meg annak az érzetét, e következmények eloszlása határozza meg azt, hogy szerencséseknek érezzük-e magunkat és másokat, vagy szerencsétlennek . Pedig a dolgok csak történnek.
