Italo Calvinonak van egy 1957-es regénye, azon kevés regények egyike, aminek a végén, ha nem is sírtam, de egy-két könnycseppem ráhullott az utolsó lapokra. Egy báró úrfiról szól, aki egy családi vita után sértődötten kiment a kertbe, felmászott egy fára, aztán soha többé nem lépett a talajra. Fáról fára mászva bejárta Európát, megnősült, élte a mindennapjait, mígnem váratlanul jön valami... de meghagyom az olvasónak a záróélményt.
Aztán a regény elolvasása után tíz évre véletlenül akadtam rá erre a kisfilmre, ami egy macskáról szól. A cicus szintén úgy döntött, nem jön le többet a fáról. Vagy megsértették (a képen nyugodt daccal és némi szánalommal néz le ránk a magasból), vagy Calvino reinkarnációjaként éli meg előző életének regényét, vagy ki tudja, miért döntött így, de nagyon úgy néz ki, ez egy megfontolt döntés volt részéről. Az ő sorsa annyiban nehezebb, hogy már nincs annyi fa egymás mellett, hogy nagy utakat tegyen meg, miképpen a báró a regényben. Sőt. Egyetlen fa maradt élőhelyéül. Egy kiemelkedő sziget az egysíkú valóságból.
A videó
itt tekinthető meg. A regény címe: A fáramászó báró (
Il barone rampante)
ez igen klassz
VálaszTörlés